LMP Nógrád


Az LMP Nógrád megyei tagjainak és segítőinek blogja

---

Fenntarthatóság
Igazságosság
Részvétel

---

www.lehetmas.hu
nograd@lehetmas.hu


Az LMP-ben sok különböző ember vesz részt – de közös bennünk, hogy valódi demokráciát, igazságos, szolidáris társadalmat, egészséges környezetet
akarunk, és hajlandók vagyunk tenni is érte.

---

Hogyan segíthetek?


Csatlakozz ONLINE!


A lehetmas.hu hírei

Nincs megjeleníthető elem

2010.01.30. 13:51 J.I.

Ertsey Katalin: Hányszor lehet elárvulni?

"Itt talál otthonra az, aki a civil társadalomban tette a dolgát, igyekezett társadalmi és környezeti ügyekben nyomást gyakorolni, változást elérni, de belátta, hogy bizonyos szinten túl nem tudja érvényre juttatni az igazságosság, a fenntarthatóság és a részvétel elveit, melyek oly természetesek a civil közegben és oly elfeledettek és megtagadottak a pártpolitikában."

Árvák címmel Meszerics Tamás közölt világos elemzést arról a politikai tákolmányról, amelyet Dávid Ibolya és Bokros Lajos próbálnak mozgásképessé fabrikálni Demokratikus Cartel, akarom mondani Centrum néven.

Ezzel nem először idézte fel bennem az ős-Fideszben kezdetben sokat emlegetett mondatot, miszerint „mi vagyunk az elvált szülők gyerekei”: a népi és az urbánus ellenzéki hagyományt egyaránt meghaladó, fiatal, a kádárizmus bűneitől mentes csapat, amely képes túllépni szüleink és nagyszüleink sérelmein és összefogni egy szabad Magyarország felépítése érdekében.

Akkoriban, 1988 áprilisa és 1990 áprilisa között született meg egy párt, amelyben sokan maradéktalanul és tevékenyen éltük át a rendszerváltás örömét, és az ebből máig megmaradt jó érzés az ok, amiért nem támad köztünk fel a Kádár-nosztalgia az elmúlt két évtized siralmas politikai teljesítménye láttán sem. Jómagam életem két legsűrűbb és talán legszebb éve után, az első szabad választások lezárultával megnyugodva tértem vissza valódi hivatásomhoz, a civil társadalomhoz, gondolván, majd teszik a fiúk a dolgukat. De a fiúk kevesebb mint három év múlva összevesztek, és Gábor az SZDSZ-be távozott, Viktor pedig átalakította a kezdetben radikális, liberális és alternatív Fideszt egy mérsékelt, konzervatív és mainstream párttá.

Addig nem gondoltam, hogy lehet kétszer is elárvulni. De a következő jó néhány évben egyre világosabbá vált: szép lassan bizony harmadszor is politikai otthon nélkül maradtam, egészen a Lehet Más a Politika felbukkanásáig.

Ha valaki bolondnak tart, amiért többszörös válási árvaként még mindig hiszek a házasságban, annak nehéz nem igazat adni.

Mégis, immár 20 év keserű tapasztalatával a hátam mögött újra beszállok a politikába. Úgy látom, egyedül ebben a mozgalomból lett pártban találhat ma otthonra az, aki nem tartja a patás ördögnek Orbán Viktort, viszont jól emlékszik a válás előtti és utáni veszekedésekre és a kétségtelenül meglévő érzelmi kötődés ellenére ma már képtelen lenne olyan feltétlen híve lenni, mint ahogy a Fideszben kéne lennie.

Itt talál otthonra az is, aki rég tisztán látva a piaci logika túlhajtásának katasztrofális következményeit, nem tud lelkesedni az évek során neoliberálissá vált SZDSZ iránt sem, és bár az ősbűnt – a koalíciókötést – talán egyszer még megbocsátotta, de 2006-ban már fel sem merült számára, hogy a valaha szimpatikusabb SZDSZ megmentésére átszavazzon az MSZP-re. Nem engedte a gyomra.

Itt talál otthonra az, aki a civil társadalomban tette a dolgát, igyekezett társadalmi és környezeti ügyekben nyomást gyakorolni, változást elérni, de belátta, hogy bizonyos szinten túl nem tudja érvényre juttatni az igazságosság, a fenntarthatóság és a részvétel elveit, melyek oly természetesek a civil közegben és oly elfeledettek és megtagadottak a pártpolitikában.

Itt talál otthonra, akit lelkesített, hogy a Védegylet egy fehérek közt európait juttatott a köztársasági elnöki székbe, ezzel reményt adva arra, hogy lehet más a politika. És akinek fájó (de egyben furcsán megnyugtató is) látni, hogyan támadják mindkét oldalról azt, aki szinte egyedül képviseli ma a következetes, elvszerű politizálást, és képes független maradni a mindent átható pártokráciában.

Lehetne továbbra is játszani a kívülálló értelmiségi kellemes szerepét, távolságtartóan fikázni mindent és mindenkit és fennen hirdetni, hogy Mutyisztánból csak a kivándorlás, vagy a kivonulás az egyetlen alternatíva, mert végképp nincs kire szavazni, és tisztességes ember nem áll be politikusnak.

Lehet ráhagyni a hazánkat velejéig romlott parlamenti pártokra, a maradékból összegyúrt politikai tákolmányokra és a hamarosan hozzájuk nagy arányban csatlakozó, rajtuk szinte csak a gyűlölködésben túltevő Jobbikra. Elnézni, ahogy a következő parlamentben küszködik egy ízlésünk szerint túl nagy felhatalmazással bíró Fidesz egy gátlástalan Jobbikkal, és a cirkuszt karba tett kézzel néző, fásult megélhetési politikusokkal.

Akinek ezt elviseli a lelkiismerete, ám tegye.

Vagy meg lehet próbálni még egyszer, utoljára, hogy a gyermekbetegségekkel küzdő és messze nem tökéletes, de tisztességes és valódi megoldásokat kínáló új ökopártot az összes kétkedő és fanyalgó ellenére - vagy méginkább velük együtt - bejuttassuk a parlamentbe.

Lehet.

Ertsey Katalin
üzleti etika és fenntarthatóság tanácsadó
az LMP képviselőjelötje

Ha tetszett a cikk és egyetértesz, nyomj egy tetsziket, csatlakozz Facebookon!>

Szólj hozzá!

Címkék: kik vagyunk pártpolitika részvétel


A bejegyzés trackback címe:

https://lmpnograd.blog.hu/api/trackback/id/tr551714695

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása