"Amit ma közösen újra kell teremtenünk – itt, a nemzetben, az országban és az egész világban – az a hit, a szeretet, a bizalom és a megbecsülés." (Jövőkereső)

 

Nem titok, hogy a jelenlegi hazai jogszabályi rendszer, illetve a végrehajtására létrehozott intézményrendszer nem biztosítják Magyarország fenntartható fejlődését. Ezt tanulmányok sora mellett a Magyar Köztársaság Kormánya által elfogadott Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia is kimondja. Milyen megoldásokat kínál a fenntartható fejlődésre az LMP?

• Az LMP álláspontja a világgazdasági válságról, a magyar helyzetről és a kilábalásról az, hogy új célt kell kitűzni a gazdaságok elé. Az eladósodásból finanszírozott fogyasztás, amire a világgazdaság az utóbbi években épült, nem csak pénzügyileg, de ökológiailag is fenntarthatatlan. Olyan fejlődési modellt kell választanunk és olyan fejlesztési célokat kell megfogalmaznunk, amelyek úgy lehelnek új életet a reálgazdaságba, hogy közben nem fokozzák a pénzügyi instabilitást, hozzájárulnak az éghajlatváltozás és a környezeti válság megfékezéséhez, s eközben valódi lehetőséget teremtenek a szegénység felszámolására, illetve az egyenlőtlenségek csökkentésére. Nem önkorlátozást és leépítést hirdetünk, hanem a személyes, gazdasági és társadalmi megújulás lehetőségét: így lesz a válságból esély. Erről szól az LMP Ökológiai ugrás című állásfoglalása, valamint a Zöld költségvetési élénkítés című tanulmánya.
   
• Az LMP szerint a jelenlegi gazdaságélénkítő kormányzati intézkedésekből hiányzik a jövőkép, a stratégia: elszalasztjuk az alkalmat, hogy a válság kezelését olyan módszerekkel valósítsuk meg, amelyek hosszú távon a gazdaság kedvezőtlen környezeti hatásait csökkentik, és hozzájárulnak egy igazságosabb, egészségesebb társadalom megvalósulásához. A Lehet Más a Politika 2010-es költségvetéssel kapcsolatos álláspontja itt olvasható.
   
• Az LMP támogatja a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának javaslatát egy elkülönített klímavédelmi alap létrehozásáról, egyben követeli, hogy a jövőben a kormányzat haladéktalanul számoljon be a megkötött szerződésekről. Követeli azt is, hogy a kormány az eddig visszatartott 19 milliárd forintot maradéktalanul és azonnal fordítsa a leghamarabb megtérülő beruházásokra, a magánlakások és társasházak felújításának támogatására.
   
• Az LMP vasúti és közúti közlekedésre vonatkozó elképzeléseit is a fenntartható fejlődés keretein belül alakította ki.

Ezek utóbbiak természetesen csak kiragadott példák a fenntarthatóság témaköréből, az államháztartás „zöldítésére” megfogalmazott javaslataink azonban már jobban szemléltetik a probléma összetettségét. A Lehet Más a Politika „fenntarthatóság – igazságosság – részvétel” hármasságra épülő programja azt a holisztikus megközelítést fejezi ki, miszerint semmilyen dolog egésze nem egyenlő a részek összességével. Vagyis egy zárt rendszerben, mint amilyen a világunk, nem kezelhetjük az egyik problémát anélkül, hogy ne lennénk tekintettel a többire. 

Önmagában értelmetlen tehát gazdasági-pénzügyi válságról, munkanélküliségről, vagy környezetvédelemről beszélni. A környezetet amúgy sem lehet elkülönülten védeni, hiszen az maga a közeg, amiben mozgunk, és amely oly sok módon meghatároz minket. Ha a világot megpróbáljuk szétdarabolni, részekre szedni, abból az fog következni, hogy az egyes részek versenyre kelnek egymással, és kialakul köztük egy sorrend. Jelenleg a gazdaság (illetve annak növekedése) áll az első helyen. Nyilván ezért jutottak sokan arra a következtetésre, hogy a környezetvédelem a gazdag országok luxusa.   

A fenntarthatóság már egy jóval tágabb fogalom, ugyanakkor megfoghatatlanabbnak is tűnik. Ha valakinek azt mondjuk, környezetvédelem, legalább van egy sejtése, hogy magukat fákhoz láncoló greenpeace-esekről lehet szó… Ha viszont azt mondjuk, fenntarthatóság, akkor vagy csak néznek ránk összeráncolt szemöldökkel vagy közlik, hogy szépen hangzik, de most már inkább szálljunk le a földre. Pedig a fenntarthatóság nagyon is a földről szól. Semmi nem szól jobban arról. A (jelenlegi) emberi civilizáció fennmaradásának záloga, hogy mennyire tudjuk magunkévá tenni ezt az eszmét.   

Mindezek belátásához azonban úgy tűnik, – a politikusainktól általában elvárt szakértelmen túl, illetve a manapság népszerű technokrata hozzáállással szemben – már-már végtelen bölcsesség és alázat szükségeltetik. Bölcsesség ahhoz, hogy felismerjük, rövidtávú egyéni érdekeink előtérbe helyezésével nem csak a közösségnek, vagyis a „többieknek” ártunk, felelőtlenségünk következményeit előbb vagy utóbb törvényszerűen a saját bőrünkön is érezni fogjuk. És alázat aziránt, hogy egy nálunk hatalmasabb „gépezet” részei vagyunk, amit minden ellenkező igyekezetünk ellenére soha nem fogunk tudni teljes mértékben irányítani. 

Persze ezek manapság nem számítanak divatos erénynek, de egyesek szerint, ha a politika nem is lehet más, a politikusok azért lehetnek (hiszen mégiscsak emberből vannak ők is...). Sokan úgy gondolják, hogy idealisták vagyunk, és ahogy a világot elképzeljük, merő utópia. Nekem azonban meggyőződésem, hogy csak így sikerülhet, nincs más esély! Ha elegen gondoljuk így, akkor el tud indulni a változás. Először csak bennünk, az egyes emberekben, a fejekben és a szívekben. Nem érdemes türelmetlennek lenni. Ha megértünk rá, megtörténik. 

Végezetül  hagy idézzem a Jövőkereső egyik zárómondatát: „Amit ma közösen újra kell teremtenünk – itt, a nemzetben, az országban és az egész világban –, az a hit, a szeretet, a bizalom és a megbecsülés.”

(A cikk szerzője dr. Barta Eszter jogász, a Nógrád megyei választmány tagja)